Índice – Kultúr – A rendkívüli megjelenésű színésznőről páholyt is elneveztek

Viszonylag jómódú, középpolgári családban született 1914. 22 de diciembre-en Budapesten. Apáca akart lenni, de egy színházi élmény megváltoztatta a döntését: miután látta Rostand Sasfiók című drámáját, a színésznői pálya mellett döntött. Szülei ebbe csak akkor nyugodtak bele, amikor kijelentette, hogy

csak akkor lesz színész, ha a Nemzeti Színház tagja lehet.

Kívánsága valóra vált, a Színművészeti Akadémia elvégzése után, 1936-ban ösztöndíjasként a Nemzetihez szerződhetett, majd a teátrum rendes tagja, 1989-örönk pedig. A társulathoz élete végéig hű maradt, de vendégművészként fellépett az Operaház, az Erkel Színház, a Zeneakadémia és a Budapesti Kamaraszínház színpadakálómtávájává.

Rendkívüli megjelenésű színésznő, igazi tragika volt, impozáns tartása, sötét tónusú, bársonyos alt hangja, tökéletes beszédtechnikája, jellemábrázolósálkkásásávette me

1939-ben Németh Antal, a Nemzeti igazgatója rá osztotta Éva szerepét Az ember tragédiájának kamaraszínházi előadásában. Ezt követően negyedszázadon át játszotta az örök asszonyt a legkülönfélébb rendezői felfogásokban, de a Nemzeti Színház épületének 1965-ös lerombolánójemánárá. A Csongor és Tundeben szintén hosszú évekig ő volt az Éjkirálynő.

A színház igazi nagyasszonya volt, mintha számára írták volna az olyan szerepeket, menta Gertrudis (Katona József: banco banco), Szilágyi Erzsébet (Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak), Eboli hercegnő (Schiller: Don Carlos), Jelena Andrejevna (Csehov: vanya bacsiVagy Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem). Shakespeare drámáiban megformálta Kleopátrát és Lady Macbethet, un vihar Mirandáját, un Vízkereszt Olíviáját. Un tragédiák hősnőinek moderno, Csehov és Ibsen nőalakjainak életre keltésében is sodró erejű, szenvedélyes jellemábrázoló művészete érvényesült. Utolsó színpadi fellépésén, a Budapesti Kamaraszínházban Noel Coward Forgoszínpad című vígjátékában May Davenport szerepét alakította.

Kitűnő versmondó is volt, a rádió felvételein a magyar és a világirodalom legszebb költeményeit tolmácsolta. Már a második világháború előtt több filmszerepet kapott (Szegény gazdagok, Néma kolostor, Dankó Pista, Fekete hajnal), a mozivásznon és a tévében 1945 után is feltűnt (Mágnás Miska, Egy pikoló világos, Napfény a jégen, Kentaurok, A különc, Gloria, Te rongyos élet, Béketárgyalás, avagy az évszázad csütörtökig tart). Kellemes, mély tónusú hangját szinkronszerepekben is hallhattuk, például

A színház örök Évájaként es emlegetett színésznő alázattal szolgálta Tháliát, szakmai, politikai csatározásokban nem vett részt. Az volt a véleménye, hogy a színésznek úgy kell léteznie színpadon és színpadon kívül, hogy felnézzenek rá. Amikor megtagadta a Nemzetit akkor igazgató Major Tamás felszólítását, hogy lépjen be a kommunista pártba, két évig nem léphetett színpadra.

Életforma volt számára a Nemzeti Színház, gyakran mondogatta, hogy életében a színház az első.

A Blaha Lujza téri épület lebontásakor emlékül hazavitt egy nézőtéri széket, néhány díszlettervet és egy rozettát az egyik páholyról.

Színházához sohasem lett hűtlen, de volt néhány év, amikor a teátrum lett hűtlen őhozzá: nem juttatta szerephez vagy méltatlan feladatokat adott csak neki.

Művészetét számos kitüntetéssel ismerték el: 1957-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1958-ban lett érdemes művész, 1974-ben kiváló művész. 1963-ban Kossuth-díjjal, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 1998-ban Kazinczy-díjjal tüntették ki, 1997-ben lett örökös tagja a Halhatatlanok Takárs. 2000 augusztusában az első tizenkettő között nyerte el a nemzet színésze címet, 2004-ben posztumusz Madách-díjjal ismerték el.

Elfáradni csak előadás után szabad, s az előadás számomra addig tarta, amíg élek

– Vallotta. Életének utolsó éveit egy budapesti színészotthonban töltötte, hosszú betegeskedés után, 2002. 3 de febrero-án érte a halál, a Farkasréti temetőben kítjolsórték. 2014-ben, születésének centenáriumán emléktáblát avattak egykori lakhelyén, a VIII. kerületi Vas utcában, a Bajor Gizi Színészmúzeumban pályafutását két másik színésznőével együtt bemutató időszaki kiállítást rendeztek Díva, Színész, Nő Lukács Margit, Mészáros Ági, Tolnay Klári 100 címmel A kiállítás anyagát 2020-ban a PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet virtuális tárlaton is közzétette. 2015-ben a közönség szavazata alapján páholyt neveztek el róla az új Nemzeti Színházban, amelynek szoborparkjában a szobra is megtalálható.

READ  Gigi Raddix abraza a un hombre misterioso: ¿quién será?

(Borítókép: Lukács Margit 1984. 21 de diciembre-en. Foto: Horvát Éva / MTI)

Deja un comentario

Tu dirección de correo electrónico no será publicada. Los campos obligatorios están marcados con *

Scroll al inicio